Mikor haza értem anyuék 2 órás előadást tartottak,hogy miért ne merjem még egyszer kitenni a lábam az engedélyük nélkül,majd közölték velem,hogy 1 hét szobafogágban vagyok.
Valahogy ez nem nagyon izgatott.Csak azon jár a fejem,hogy ki küldhette azt az SMS-t és, hogy ennek van e köze ahhoz az alakhoz, aki bevitt engem a kórházba.
Nem értek semmit.
Ha az a srác írt volna, akkor biztosan nem rejtett számról tette volna.Meg mégis, honnan tudná a telefonszámom?
Ennek az egésznek semmi értelme nincs!
*MÁSNAP*
Idegesítő ébresztőórámra keltem, ami nem mást jelentett, minthogy hétfő van és suliba kell mennem.
Kikeltem az ágyból és leballagtam a fürdőig.
Kómás fejjel nèztem a tükörbe,majd megállapitottam,hogy borzalmasan nèzek ki.
Gyorsan megmosakodtam,átöltöztem megreggeliztem ès már indultam is a suliba.
Azt tudni kell rólam,hogy nekem szokásom a suli előtt ülni addig,míg csak pár perc nem marad a csengőig.
Most is igy törtènt. Leültem egy suli előtti padra, közben telefonoztam és néztem,hogy ki érkezett már be eddig.
Gondolataimat a barátnőm szakította félbe.
-Na mizu van te lány?
-Hát,már azt hittem sose èrsz be.
Egy kis csend telepedett közénk.Carly annyira bámult valamit,hogy az már megrémisztett. Arra fordultam amerre ő nézett és egy igen helyes bőrdzsekiben lévő srácot láttam meg.
-Carly mégis miért nézel arra a fiúra úgy, mintha valami szörny lenne?
-Ez a pasi téged nézett!
-Igen és?
-Viki ismered őt?
-Nem,de elmondhatnád, hogy mi a fene ütött beléd.
-Nem semmi, felejtsd el.
Már elég régóta ismerem Carly-t és azt kell mondjam, talán ő az egyetlen igaz barátom.
Eddig még sosem viselkedett ilyen furcsán.Sosem titkolt előlem semmit.
Nem értem mi üthetett belé. Arról a fiúról meg nem tudtam semmit. Szerintem nem is a mi sulinkba jár hisz még sosem láttam,nem is értem miért volt ott a sulim előtt.
Suli után úgy döntöttem elmegyek ahhoz a parkhoz, ahol legutóbb voltam. Nem tudom valami azt súgta, menjek oda.Nem érdekelt a szobafogság se semmi más. Suli után egyenesen oda mentem.
Szinte minden ugyanúgy nézett ki,mint aznap éjjel annyi különbséggel, hogy ezúttal valaki már elfoglalta a padot melyen múltkor én ültem oly magányosan.
Egy kicsit tanakodtam azon, hogy forduljak-e vissza,de aztán felmértem jobban az ott ülő személyt.
Az a srác ült ott,aki ma reggel a suli előtt állt.
Lassan oda sétáltam, A fiú felnézett rám, és körülbelül egy percig csak bámultunk egymásra.
Egyszer csak gondoltam egyet, megköszörültem a torkom és megszólaltam:
-Khmm leülhetek?
Csak nézett majd hozzám vágott egy "Aha"-t.
De ez az "aha" nem úgy hangzott mint egy "aha persze miért is ne?", hanem olyan "ha muszáj aha"-nak hangzott. Mintha utálna, mikor még sosem beszélgettünk egymással.
-Ma láttalak a sulim előtt.-szólaltam meg.
-Aha.
-Nem tudsz mást mondani? Ennyiből áll a szókincsed vagy mi?
-Mit kéne mondjak?
-Talán,hogy mit kerestél ott,ki vagy, és,hogy miért bámultál engem?
-Az az ÉN dolgom,hogy miért voltam ott,Justin vagyok .Mi van elolvadsz ha valaki rád néz vagy mi?-És ekkor bántam meg, hogy ide jöttem.
-Miért vagy ilyen flegma?-tettem fel a következő kérdést
-Nem szeretek ribancokkal társalogni bocs-Na itt ment fel bennem a pumpa de annyira,hogy akkora pofont vágtam be neki, hogy az arcán maradt a kezem nyoma.
-Balfasz. Ha még egyszer sértegetni mersz ennél nagyobbat és fájdalmasabbat kapsz.
na mentem csá!
Mentem is volna,ha nem húzott volna vissza. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Szinte már egymás lélegzetét vettük.
Halkan,de erőszakosan kezdett hozzám beszélni:
-Figyelj most rám,de nagyon! Ha még egyszer kezet mersz emelni rám,azt is megbánod,hogy élve születtél. Megértetted?
Nagyon megijedtem. Nem akartam mást mint elmenni onnan,tőle a lehető legtávolabb.
Féltem tőle.
.
-Carly mégis miért nézel arra a fiúra úgy, mintha valami szörny lenne?
-Ez a pasi téged nézett!
-Igen és?
-Viki ismered őt?
-Nem,de elmondhatnád, hogy mi a fene ütött beléd.
-Nem semmi, felejtsd el.
Már elég régóta ismerem Carly-t és azt kell mondjam, talán ő az egyetlen igaz barátom.
Eddig még sosem viselkedett ilyen furcsán.Sosem titkolt előlem semmit.
Nem értem mi üthetett belé. Arról a fiúról meg nem tudtam semmit. Szerintem nem is a mi sulinkba jár hisz még sosem láttam,nem is értem miért volt ott a sulim előtt.
Suli után úgy döntöttem elmegyek ahhoz a parkhoz, ahol legutóbb voltam. Nem tudom valami azt súgta, menjek oda.Nem érdekelt a szobafogság se semmi más. Suli után egyenesen oda mentem.
Szinte minden ugyanúgy nézett ki,mint aznap éjjel annyi különbséggel, hogy ezúttal valaki már elfoglalta a padot melyen múltkor én ültem oly magányosan.
Egy kicsit tanakodtam azon, hogy forduljak-e vissza,de aztán felmértem jobban az ott ülő személyt.
Az a srác ült ott,aki ma reggel a suli előtt állt.
Lassan oda sétáltam, A fiú felnézett rám, és körülbelül egy percig csak bámultunk egymásra.
Egyszer csak gondoltam egyet, megköszörültem a torkom és megszólaltam:
-Khmm leülhetek?
Csak nézett majd hozzám vágott egy "Aha"-t.
De ez az "aha" nem úgy hangzott mint egy "aha persze miért is ne?", hanem olyan "ha muszáj aha"-nak hangzott. Mintha utálna, mikor még sosem beszélgettünk egymással.
-Ma láttalak a sulim előtt.-szólaltam meg.
-Aha.
-Nem tudsz mást mondani? Ennyiből áll a szókincsed vagy mi?
-Mit kéne mondjak?
-Talán,hogy mit kerestél ott,ki vagy, és,hogy miért bámultál engem?
-Az az ÉN dolgom,hogy miért voltam ott,Justin vagyok .Mi van elolvadsz ha valaki rád néz vagy mi?-És ekkor bántam meg, hogy ide jöttem.
-Miért vagy ilyen flegma?-tettem fel a következő kérdést
-Nem szeretek ribancokkal társalogni bocs-Na itt ment fel bennem a pumpa de annyira,hogy akkora pofont vágtam be neki, hogy az arcán maradt a kezem nyoma.
-Balfasz. Ha még egyszer sértegetni mersz ennél nagyobbat és fájdalmasabbat kapsz.
na mentem csá!
Mentem is volna,ha nem húzott volna vissza. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Szinte már egymás lélegzetét vettük.
Halkan,de erőszakosan kezdett hozzám beszélni:
-Figyelj most rám,de nagyon! Ha még egyszer kezet mersz emelni rám,azt is megbánod,hogy élve születtél. Megértetted?
Nagyon megijedtem. Nem akartam mást mint elmenni onnan,tőle a lehető legtávolabb.
Féltem tőle.
.
